EverydayWise

Nem dohányzom. Már nem. Remélem nem is kezdem újra. Ez is megérne egy írást, de most nem erről lesz szó. Szóval: gyanítom, mindenki tudja, hogy a Gauloises egy francia cigaretta, talán még ma is létezik, de az is lehet, hogy már nem. Amiért számomra nevezetes, az nem az íze, ami egyébként egyre megbízhatatlanabb emlékeim szerint egyáltalán nem volt lenyűgöző, (ellentétben a nikotintartalmával, ami egyszerűen letaglózó volt, igaz, nem a legere-t próbáltam), hanem az egyik mozi reklámja. Akkor láttam, amikor a moziban még engedélyezett volt a filmek előtt cigireklámot vetíteni, szóval elég régen.

Nem emlékszem minden apró részletre pontosan, meg hajlamos is vagyok az emlékeimet utóbb szinte számomra is észrevétlenül manipulálni, kiszínezni, elvenni belőle, hozzá tenni - sajnos. Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy az alábbi leírásom nem lesz pontos, de a lényegből, úgy érzem, ez nem vesz el.

A szín egy kert. Valószínűleg egy ház kertje, ezt csak sejteni, vagy inkább gondolni lehet, de ez nem is lényeges. Nem nagy, nem is kicsi, viszont jó zöld kert. Dél, vagy legalábbis akörüli idő, vakító napsütés, rekkenő hőség, és az a különleges hangulat, amikor minden áll. A tücskök orkánszerűnek tűnő ciripelése hallható, ami paradox módon még inkább hangsúlyozza: csend van. A kamera is lassan mozog, nincs vágás, egyébként is egy snitt a film. Semmi nem mozdul, azaz csak majdnem. A tuja mögötti részről hallható, de nem látható, hogy valakik, inkább csak gyakorlásból, amikor mindegy, hogy a labda asztalt ér-e, pingpongoznak. A labda leesik a földre, egyre lassuló ütemben pattog (a kertben tehát nemcsak gyep van). A labda lassuló pattogása finom, lüktető ütemet ad a tücskök jammelésének. Aztán a tuja mögött feltűnik egy tuba, amit valaki, egyébként tökmindegy ki, merthogy a tujától nem is látszik, nyikorgósan, olyan gyakorlásféleképpen többször megfúj, nem is dallamot, inkább csak hangokat.

Aztán persze jön valami fickó, jóképű, és a szlogen: "ma azt fogom csinálni, amihez kedvem van: semmit", ami egyébként nem egy túl pozitív üzenet, de nagyon jól ragadta meg a képi világ által közvetített hangulatot.

Ez így együtt számomra hatásos volt. Valószínűleg nem egy mestermű, de valahogy megfogott. Félreértés ne essék, annak, amiről beszélek, semmi köze a cigihez, a filmben a cigi fel sem tűnik, ennyi erővel lehetett volna egy szivattyú vagy egy sörnyitó reklámfilmje is. A bámulatosan egyszerű képi eszközök és megvalósítás ellenére finom elegancia, kiegyensúlyozottság és nyugalom áradt a szinte egy snittes filmből. Akkor megfogadtam, hogy ezt a hangulatot, ezt a kiegyensúlyozott tökéletességet szeretném egyszer ugyanígy átélni. Egy kert, pingpongasztal, dél, ciripelés, tuba.

Azóta sok minden történt, diploma, munka, házasság, gyerekek. Ma már kertem is van, meg tuja is (mondjuk tuba nincs). Valahogy eddig mégis elfeledkeztem erről a filmről, a figyelmemet, energiámat és kapacitásaimat lekötötte a pénzkeresés, a gyereknevelés és a jólét megteremtése. Persze nem a fényűzés, de valami normális polgári életszínvonal létrehozása. Azt hittem, és tulajdonképpen most is azt hiszem, hogy ehhez pénzre van szükség, sok pénzre.

Pedig nem is biztos.